Búcsú a fehér szoknyától

Mára már kezd csillapodni, de mindig is utáltam ruhát vásárolni. Ha kigondoltam, hogy pontosan mit szeretnék, akkor hasonló se volt, ha csak beugrottam valahová, hogy most veszek valami szépet, akkor pedig órákig is körözgettem a vállfáknál, de semmi se akadt a kezembe. Végül Feri megsajnált és leemelt a polcokról találomra hármat, amiből kettő biztos a kedvencem lett.

Aznap céltalanul mentem be a kedves kis ruhaüzletembe, és némi kurkászás után rögtön a kezembe akadtál. Nem volt belőled több szín vagy méret, tökéletesen passzoltál. Nyilvánvaló, hogy a ruhatervező tündérek elkészítettek és elrejtettek a sorok között, mert tudták, hogy aznap arra járok és megtalállak. A cég logóját csak azért varrták rád, hogy ne legyen annyira átlátszó a dolog. Szerelem volt első, és második látásra is. Igazán hálás kis darab voltál, jól megfértél a színekkel, bírtad a kézi és a gépi mosást is, szerettél templomba járni és a szántóföldeken fetrengtemben sem kérted ki magadnak a bánásmódot, pedig kullancsot is szereztünk közben. Elrejtetted Pannis pocakomat, plusz egy kilót vagy mínusz kettőt (bár ilyen ritkán adódott). Zsebeidben jól elfért a papír zsepi, tartalék akksi, objektív kupakja, Jó reggelt keksz (vészes esetekre). Igazi lagzis szoknya lettél, munka közben nem villantottál, elegáns voltál és sportos egyszerre. Dupla öved is volt.

6 évet töltöttünk együtt, ami szoknya-időszámításban nem kevés. Talán már matuzsálemnek számítasz a társaid között. És bár tudom, hogy Mami megvarrja pontos utódodat, az a szoknya mégsem lesz az igazi. Sajnos már nem dolgozhatunk együtt, fényedet megkoptatták az évek, a Kanári homok és a sok közös esküvő. De ne félj, nem mész kukába, se ruhagyűjtő konténerbe. Kitüntetett helyet kapsz a gardróbban, díszes vállfán. És biztos vagyok benne, hogy előveszlek olykor megcsodálni, sőt még fel is húzlak. Biztosan észre is veszi majd mindenki, hiszen ragyogtatni fogsz.

This entry was posted in Uncategorized. Bookmark the permalink.

Comments are closed.